Láz a Plazában

 2009.11.01. 12:00

Magyarországot is elözönlötték a dúsgazdag külföldi befektetők, akik a fiatal lányok számára oly érdemtelen üzleti érdekeltségek mellett sorra nyitják a mega méretű bevásárlóközpontokat és a kozmopolitaság érzetét nyújtó hatalmas plázavárosokat.

http://olsza.freeblog.hu/files/teller/PHOT0266.JPG

 Kissé nagyképűnek tűnik, hogy ezek mindegyike külön információs pultot üzemeltet, ahol egy vagy több alkalmazott áll készenlétben, hogy az eltévedt látogatót és az árudömping miatt tökéletesen összezavarodott vásárlót útba igazítsa és kedves mosollyal újbóli megnyugvásra késztesse. A nagyképűség azonban jól átgondolt szigorú praktikum – próbáljunk csak első látogatáskor eligazodni az üzletek dzsungelében! Milyen kár, hogy nem adnak minden, hatalmas pakkokkal felpakolt hazatérő mellé is egy-egy ilyen kedves hölgyet, hogy az otthoni sokkot, amely a jelentősen megfogyatkozott készpénzállomány és bankszámlakeret könyörtelen igazságának felismerése után elemi erővel tör majd rá a könnyelmű és a csábításnak sokszorosan engedő plázatekergőkre.

Én még emlékszem azokra az időkre, bár igencsak kicsi voltam még, amikor édesanyámmal, majd később a barátnőimmel pontosan tudtuk, hogy a városunkban melyik utca milyen divatüzletet rejt, és bizony meg is voltak a kedvenceink. A legkedveltebb üzletekbe időről időre visszatértünk, persze szigorúan csak azután, hogy az összes többi bolt kínálatát darabról darabra tüzetesen átvizsgáltuk, majd miután nem találtunk megfelelőt, szándékoltan utolsónak hagyva, a már jól bevált helyen egyből ráleltünk a tökéletes darabra. Mindig tudtam, hol árulnak divatos pólókat, csinos farmerokat, stb. És ami a legjobb volt az egészben: ezek a darabok soha nem jöttek szembe az utcán.

csepel pláza Aztán megnyílt városunk akkoriban hatalmasnak számító divat- és ruházati nagykereskedése. Az első hely, ahol egy tetőszerkezet alatt megtalálható volt minden, ami divatfronton szem-szájnak ingere. Cipők, alsó- és elsőruházat, kiegészítők. Minden megvolt. Ám valami mégis hiányzott, amit akkoriban még nem tudtam mire vélni. És talán pont emiatt a valami miatt érezte úgy az ember, hogy ezek az árucikkek nem az igaziak, és az ott található felsők nem illenek ránk. Mentünk hát vissza jól bevált üzleteinkbe keresgélni.
Aztán megnyílt nálunk is az első igazi pláza. Az volt ám a nagy csoda! Új márkák jelentek meg, amelyekért addig a fővárosba kellett utazni, és hirtelen olyan fontosnak éreztük magunkat. De jó, lazul a központosodás, és végre mi is Európába tartunk, már ami az öltözködést illeti. És ennek hogy örülhettek a befektetők, jó drágán el is adták nekünk az európai életérzést – a ruhákon keresztül. De előbb-utóbb mind rájöttünk, hogy hiába az új, európaivá tevő csizma, a leckét sajnos ugyanúgy meg kell tanulni, és ugyanúgy fel kell mondani – ha nem megy, ugyanúgy lesújt az elégséges.

 

De ezen a ponton már legtöbb kedvenc kis belvárosi üzletünk lehúzta a rolót. Sikk lett a plázában vásárolni, és menőnek számított a Bely-ből vagy Corius-ból származó ruhákat visleni.
„- Á, ez biztosan Bely! Klassz!”
Avatott szemek azonnal kiszúrták, hogy kinek honnan származik a ruhája. Gimnáziumi berkekben hamar meg is termett az eltérő márkák státuszszimbólumokká való beskatulyázása. Akkor éppen a sárga, magas szárú, hasított bőrből készült, órmótlan fekete gumi orral kombinált cipő volt a sláger – legalábbis a tehetős szülők gyermekeinek körében. Az iskolánk mellett elhelyezkedő sarki presszóba más lábbeliben szerintem nem is lehetett belépni. Ott azt hordta mindenki – és ez senkit nem zavart, míg én világéletemben utáltam, ha szembejött velem a ruhám valaki máson.

1. kép

Az egyediséget sugárzó kisebb üzletekre a végső csapást a tavalyi belvárosi beruházás mérte. Ennek keretében az azóta hangyányivá üresedő már említett plázától egy rövid sétányira vidéki szemmel hatalmasnak tűnő bevásárlóközpont épült, amely azóta is a naprakész divatot testesíti meg. High street márkák sorakoznak egymás mellett. A pláza megszokottá válása óta megint többen jártak fel a fővárosba, az ott elérhető, de nálunk még nem kapható márkákat keresve. Ezen új épületkomplexumon belül viszont éppen azok a legközismertebb és leginkább utcai viseletre szánt divatcégek tették be lábukat városunkba, akik miatt ezek a divatturisták esetenként több száz kilómétert is utaztak.

Igen, éreztük akkor, már nem is érdemes elmenni, hiszen végre nálunk is széles a választék és minden kapható. És valóban, az új bevásárlóközpont oly széles skálát mutat föl, amelynek láttán az ember azt érzi, hogy saját személyiségének megtartása mellett is dőzsölhet a választékban. Én ezt már nem hiszem. Aki igazán egyedi szeretne lenni, az nem itt vásárol. 
Éppen azért, mert mindenki egy helyen szerzi be a ruháit. Mindenki a gigászi bevásárlócentrumokba megy, ahol kevés séta és kis időráfordítás árán megvásárolhatja, amit szeretne.
Azt csak kevesen tudják, hogy az ilyen helyeken fellelhető márkák mögött alig néhány hatalmas cég áll. Az ő márkarepertoárjuk akkor a legköltséghatékonyabb, ha mindkét nem minél több korosztálya és szubkultúrája megtalálja a magának leginkább tetsző darabokat.

csepel plázaVégső soron tehát mindenki ugyanazon gigászi textilipari nagyvállalatok termékeit hordja. Kissé hozzáértőbb szemek anyag, szabás és stílus felmérése után egyből belövik, ki mit hord, és az honnan származik. Természetesen a MegaPlazából – ennek kiderítése nem igényel magasabb végzettséget, elég ismernünk a nagy számok törvényét és egyszer-kétszer végignézni a kínálatot.
Ettől a pillanattól kezdve személyiségünk kinyilatkoztatására szánt öltözékünk már nem egyedi, hiszen ezen üzletek szinte kimeríthetetlen árukészletekkel rendelkeznek, amelyet szezon végén a minél teljesebb lomtalanítás érdekében jórészt kisöpörnek – fillérekért.
Hamarosan tehát lehetséges, hogy az új sikk nem a pontosan meghatározható származás lesz, hanem a talányos eredet. Epekedve várjuk. „- Á, ez biztosan nem Bely! Klassz!”

 

A bejegyzés trackback címe:

https://trendivat.blog.hu/api/trackback/id/tr311490524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.