Globalizálódjunk – vagy ne?

 2009.12.13. 04:47

A globalizáció fogalma egyre gyakrabban használt kifejezés, és a kapcsolódó kezdeti lelkesedés mellé egyre gyakrabban vegyülnek kétkedő hangok, mint ahogyan a világ több pontján időről-időre kisebb-nagyobb tiltakozások és tüntetések szerveződnek a globalizáció mint folyamat ellen, illetve az azzal járó káros hatások enyhítése mellett.

http://www.medu.hu/kep/k1191432318.jpgUgyanis mostanra széles körben világossá vált, hogy a globalizáció számos előnye mellett a hátrányok és a káros hatások egész sora is jelentkezik, amelynek kezelése nem lehetetlen, ám körültekintő odafigyelést igényel – az emberek minden rétege, de legfőképpen a döntéshozó politikusok és gazdasági szakemberek részéről.

A globalizációt talán azzal a magyar kifejezéssel lehetne leginkább megfogni, hogy általánosodás. Mindez ugyanakkor nem fedi tökéletesen a lényeget, mert nem kizárólag általánosodásról, uniformizálódásról van szó, hanem inkább olyan világszintű egységesedési folyamatról, amelyek mind a fejlett, mind az elmaradott államokban változások egész sorát vonják maguk után. A globalizáció nagyon összetett jelenség, amely végső soron mindenki számára mást jelent, és a hozzá kapcsolt képzetek, nem kevésbé a hozzá fűződő érzelmek bizony meglehetősen változatosak.

A globalizáció számos területen fellelhető, úgymint a pénzügyi szektorban, a gazdasági élet területén, a kultúrával kapcsolatban, az információáramlás terén és természetesen társadalmi és linguális, azaz nyelvi területen.
Az egész jelenség mozgató rugója a távolságok virtuális csökkenése, a határok képzeletbeli illetve valóságos megszűnése. A globalizáció nem alakulhatott volna ki az internet és a technika egyéb vívmányainak segítsége nélkül.

Ma már csak szándék kérdése, hogy távoli tájakat ismerjünk meg, földrajzilag és szokásit tekintve is tőlünk igen eltérő kultúrákkal talákozhassunk. Ugyanígy az utazási kedv felgyorsulása és a lehetőségek számának gyors megnövekedése miatt testközelből láthatjuk az egyéb kulturális vagy vallási csoporthoz tartozók mindennapjait is.

Pénzügyeink szintén sokat egyszerűsödtek, a világ bármely pontjáról vásárolhatunk és bárhová küldhetünk fizikailag létező tárgyakat, termékeket. A kommunikációs forradalom eredményei a világ bármely pontjára másodpercek alatt eljuttatja üzeneteinket. Ott nyitunk bankszámlát, ahol szeretnénk, és nem szükséges jelen lennünk ahhoz sem, hogy céget alapítsunk, vagy netán vásároljunk valamit.

Ugyanakkor éppen a technika és a fejlődés az, amely a globalizáció rákfenéjét is jelenti. Hiszen a jelenség kizárólag azok számára válik felhasználhatóvá, akik ezen újításokhoz és felhasználható lehetőségekhez hozzáférnek. Nem kell különösebb képzelőerő ahhoz, hogy elhiggyük, az ugandai árvák valószínűleg soha nem fognak közvetlenül profitálni a legújabb Boening fejlesztésekből. Legalábbis utazásaikat tekintve nem. Mégis, ha ezen gépek repítik számukra a fejlett országokból származó WHO segélyszállítmányokat, akkor már nem mondhatjuk, hogy a fejlődés csupán számukra kiaknázhatatlan lehetőségeket rejt.

Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a fejlett országok további fejlődése, a fejletlen államok ezen rohamtempóval lépest tartani nem tudó lakossága és technikai, szociális adottságai közt óhatatlanul tovább nő a különbség. Vagyis az eddig leszakadt államok elmaradása egyre feltűnőbbé válik.

További negatív hatásai is vannak a globalizációnak. Mivel a jelenség nem újkeletű, már elég idő volt arra, hogy hatásairól kiválóbbnál kiválóbb művek születhessenek. A globalizációt kutatók egyetértenek abban, hogy a káros hatások közül mindenképpen ki kell emelni a túlnépesedést. Emellett a globalizáció erősíti magának a fogyasztói társadalomnak a megjelenését, amely további károkat okoz a társadalmi rendszerekben: mind az egyén, mind az államok szintjén kóros mértékben erősíti a növekedési kényszert, a tárgyi és anyagi javak felhalmozására szolgáló késztetést.

Végső soron hatalmi és pénzügyi koncentráció alakul ki, vagyis végeredményben a világ lüktetését anyagi és erkölcsi értelemben egy vagy kis számú súlyponti hatalom alakítja ki. Bonyolult folyamatok révén ezek a tényezők visszahatnak a természeti környezetre is, létrehozva ezzel a ma széles körben ismert üvegházhatást és az olyan természeti csapások megszaporodását, mint az árvizek vagy hurrikánok.

Többek között ezzel is magyarázható, hogy a 2001. szeptember 11-ei közismert történések után drámaian felerősödött a globalizációt ellenzők hangja. A környezet folyamatos romlására, az éghajlati problémákra, a társadalmi és gazdasági devianciákra a figyelmet fokozottan ráirányító civil és ritkábban kormányzati kezdeményezések világszerte tüntetnek a globalizáció mindenhatósága ellen.

Végső soron azonban levonható a tény, miszerint a folyamatot megállítani nem lehet. A cél inkább az lehetne, hogy az embereket képessé kell tenni arra, hogy a globalizációt a helyén kezeljék, és általa értsék meg, hogy a világunk ezerszínű és annak is kell maradnia. Az elfogadás, tolerancia, a környezet védelme, a gazdasági és politikai korrektség mind olyan kulcsszavak, amelyek szerepe felértékelődik a globalizációs tendenciák közepette.

Az új értékrendet el kell fogadnunk és a kormányoknak segítséget – és nem utolsósorban példamutató magatartást - kell nyújtaniuk ahhoz, hogy ezek segítségével az emberek asszimilálódni  tudjanak és a globalizáció káros hatásainak megismeréséből előnyt kovácsolhassanak.

A bejegyzés trackback címe:

https://trendivat.blog.hu/api/trackback/id/tr761601289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.