Az óév kiárusítása

 2010.01.15. 03:21

Ilyenkor január elején igazán örülhet az ember takarékoskodásra képes lánya. Elég csak ellátogatni a legközelebbi bevásárló központba vagy sétálni egyet a limitált példányszámú darabokat kínáló kis üzletek között, és csak hatalmas százalékokat látunk.

Igazából már december 27-én reggel kikerülnek a vevőcsalogató plakátok az üzletek kirakatába, és fennen hirdetik, hogy „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel, mert vár rád a bűnbe esés édes megbocsáthatatlansága”. És lőn: a csapdák csapdájának ezernyi kapuja december 27-én reggel kitárul, hogy a mögötte rejtőző kincsek zavarba ejtő rohamra késztessék a vásárlókat.

Nem ritkán bosszantó is ez, kiváltképp akkor, ha a karácsony előtti bevásárlás hevében nem voltunk képesek megálljt parancsolni a hitelkártyánknak (és valami csoda folytán hitelkeretünk is kitartott egészen 24-én déli 12 óráig). Kellemetlen azzal szembesülni, hogy a három napja még méregdrága javakhoz nem egészen 72 óra leforgását követően töredékáron lehet hozzájutni. Néha olyan érzésünk támadhat, mintha az egész a vásárlókból űzött csúf tréfa lenne.

De nézzük, mi igaz a mesékből. Nagyjából a fele, és most ne az 50 százalék vagy félár felkiáltásokat értsük ez alatt. Tudni kell, hogy a nagybetűs feliratok becsapósak.

„Up to 50%” vagyis leárazás 50 százalékig. Ez azt jelenti, hogy ha az üzlet kínálatában csak egy olyan termék is szerepel, amely féláron kapható, a hirdetés már igaz. Ezzel szemben lehet, hogy a többi áruért alig kell kevesebbet fizetni, mint karácsony előtt. Persze általában az üzletek kínálatának jelentős skálája érhető el így január legelején kedvezményesen, na de a 15 százalék azért mégsem félár.

„Minden féláron”

Vásárolgat - illusztrációMenjünk közelebb a kecsegtető szavakhoz, és szinte biztos, hogy a következőt fogjuk látni: „Majdnem Minden féláron”. Ha jól meggondoljuk, ez sem becsapás, hiszen az igazat olvassuk – ha kellően figyelmesek vagyunk. Természetesen nem a gyanútlan vevőjelölt becsapása a cél, az effajta kijelentések lényege inkább a figyelemfelkeltés, mint minden hirdetésnek általában.

De ne higgyük, hogy az egész a vásárló megtévesztésének érdekében történik és az egész leárazott világ egy pontosan megtervezett globális átverés. Szó sincs róla, a szezonvégi kiárusítás mindenkinek közös érdeke. Az üzleteknek azért, hogy megszabaduljanak a lassan múlttá váló szezon darabjaitól, a vásárlók pedig a boldog és mértéktartó zsákmányolás büszke tudatával térhetnek haza. És ugyanazt a csizmát éppoly emelt fővel viselhetjük első nap a suliban, mint azok, akik teljes áron jutottak hozzá, csak éppen két nappal hamarabb (de ezt meg ki tudja, nincs ráírva a csizmára…).

Egyébként meg kellene fontolni, mi a sikkesebb, főként a nem sokkal több mint egy éve kipattant gazdasági világválság borús utózöngéinek közepette: tudatosan várni egy keveset, hogy a hőn áhított darabokat magunkénak tudhassuk, vagy fejjel menni a falnak és az „egyszer van egy évben karácsony” c. önbecsapás zászlója mögé bújva vagyonokat költeni – fölöslegesen? De ha már mindenképp pénzben mérjük az ajándék értékét, az elkölteni szándékozott összegen vásároljunk inkább vásárlási utalvány, hogy a megajándékozott aztán duplán örülhessen, hiszen annak értéke abszolút és független a leárazások mértékétől.

De tudnunk kell még valamit. A leárazásokra vadászó szimatolás közben a „Ki korán kel aranyat lel” és a „Türelem rózsát terem” kettőssége érvényesül. Minél korábban érkezünk, annál valószínűbb, hogy megtaláljuk a ránk való méretet, hiszen ilyenkor a választék még széles. Később erre már kevesebb esélyünk van, ugyanakkor a leértékelések leggyakrabban több fokozatúak, és egy-két hét múlva még olcsóbb lesz minden. És amellett, hogy ugyan nem biztos, hogy megtaláljuk már azt, amit kerestünk, a raktárak mélyéről ilyenkorra előkerülnek rég elfelejtett darabok is, és a fejvesztett kiárusítás végső rohamában igazi kincsekre bukkanhatunk, nevetséges fillérekért.

Úgyhogy senki ne mondja, hogy az igazi vásárláshoz nem kell rafinéria. Tudni kell, hogy mikor, hova menjünk, és érdemes-e újra felkeresni az adott üzletet később. A jól sikerült vásárlás igazi sikerélmény lehet akkor is, ha az ember lánya nem boltkóros és egyébként hidegen hagyja a próbababák álnok suttogása. Ma már abban a világban, amikor minden a pénzről szól, és a vásárlási szokások racionalizálása több mint szükséges, miért ne lehetne azon ünnep apropóján kezdeni a változtatást, amely sajnos ma már leginkább a vásárlási lázról szól? Igen, valóban, a karácsonynak nem az ajándékok adják meg a bensőségességét, ezért mindegy is, hogy mi lapul a fa alatt. Csizma vagy utalvány, esetleg ez utóbbi egy jó könyvbe rejtve? Jövőre mindenki szabadon dönthet, melyik utat választja. Szerencsére van még egy év átgondolni ezt.

A bejegyzés trackback címe:

https://trendivat.blog.hu/api/trackback/id/tr181678477

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.