Korunk egyik női berkekben legdivatosabb kifejezése az emancipáció. Mindenki emancipációra törekszik, hogy végre a nők is érjenek annyit, mint a férfiak ország-világ színe előtt hivatalosan és a magánéletben is. De helyes-e túlzott elvárásokat társadalmilag generálni, hogy a nem tökéletes nők kevesebbnek érezzék magukat?

Az emancipáció nem újkeletű jelenség, már az ókorban találkozhattunk vele. A történelem folyamán minden korban minden földrajzi területnek, minden vallási és társadalmi csoportnak megvolt a rá jellemző fogalmi köre az emancipációhoz kapcsoltan, vagyis a fogalom jelentése időben és térben sosem volt egységes. Legelőször a római jogban találkozhatunk vele, ahol még semmi köze nem volt a modern kori, nemi alapokon nyugvó értelmezésnek. Az ókori Rómában jelentése a fiúgyermek felnőtté válásához kapcsolódott: az ún. „saját jog” (sui juris) megszerzését jelentette, amikor az apai hatalom megszűnt a felnőtté vált fiú fölött.

Az idők folyamán az újkorba érve egyre inkább előtérbe került a női szerep értelmezése. A társadalmi-politikai-gazdasági hatások egyértelművé tették, hogy a feminizmus által hirdetett hagyományos szerepkörök nem tarthatók fenn tovább, és a nők egyre harciasabban kezdték követelni teljes egyenjogúságukat.

A XIX-XX. század fordulóján a fejlett országokban jelenségként söpört végig a női emancipáció megjelenése, fellazítva a korlátokat, és hamarosan kivívva az addig nem gyakorolható jogokat. Először Franciországban, majd az Egyesült Királyságban vezették be az általános választójogot, amikor a nők hivatalosan is beleszólhattak az államügyekbe. Érdekes, hogy Svájcban csak 1971 óta van a nőknek is szavazati joguk.

Magyarországon a női emancipáció kezdetének 1880-at szokták megjelölni, amikor az oktatási törvények rendelkezései között megjelent, hogy a nők is járhatnak középiskolába. Kezdetben ez csak úgy volt lehetséges, ha fiúgimnázium magántanulóiként vettek részt a középfokú oktatásban. A lányok oktatásáért az Országos Nőképző Egyesület volt felelős.

 http://www.sulinet.hu/media/images/enyedi4.jpgAz európai kultúra ma sem tesz hivatalosan különbséget férfiak és nők között. Ugyanakkor több felmérés is azt mutatja, hogy például a munka világában a nők ki nem mondott, de érezhető hátránnyal indulnak mind az előreléptetés, mind az anyagi kompenzáció területén. Az iszlám országok ma is nyíltan diszkriminálják a nőket, akik számára ez teljesen elfogadott és a világrend része. A helyzetet jól jelképező csador viselete ellen sem tiltakoznak, sőt, többségük nőiességük szimbólumát látja benne.

A modern emancipált gondolkodás szerint korunk ideálja a NŐ. Az igazi nő tanult, művelt, finom lelkű, elegáns, kitűnő munkaerő, tökéletes feleség és kiváló anya. Nő legyen a talpán, aki mindezen követelményeknek egyidőben képes megfelelni. Ugyanakkor a nő akkor sem eshet kétségbe, ha önellátásra szorul: önálló jövőképe és biztos egzisztenciája birtokában egyedül is fennmarad és ha kell, vasmarokkal és acélos tekintettel állja az idő próbáit, miközben ízig-vérig őrzi kifinomult női mivoltát.


A bejegyzés trackback címe:

https://trendivat.blog.hu/api/trackback/id/tr381997218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.